Imádom a vakkóstolókat, rengeteget lehet tanulni belőlük. Az ember egyrészt saját magát is megismeri jobban pszichológiailag, mennyire befolyásolja, ha tudja, mit iszik. Másrészről az ízlelőbimbóival is szorosabbra fűzi a kapcsolatot, elvégre erre tud hagyatkozni, elfogultság kizárva... Illetve érdekes megtapasztalni, hogy a már ismert pezsgők más arcukat mutatják egymáshoz viszonyítva. Bizonyos aromák jobban érvényesülnek, amiket amúgy észre sem veszek, ha csak önmagában egyfélét kortyolgatok. Tapasztalatszerzés következik.
Tegnap egy 18 tételes magyar pezsgő vakkóstolón vettem részt a Kazinczy Boraukció és Kereskedőház szervezésében, gratulálok. Hála a széles palettának, úgy gondolom, így első körben elegendő képet kaphattunk a jelenlegi hazai helyzet feltérképezésére. Jött a papírforma így vakon is, ugyanakkor mégis gazdagabb lettem némi érdekes ismerettel, de erről később. Lássuk most az általam felállított eredményt az első 5-öt illetően, amiket minden körülmények között ajánlok (fontos hozzátennem, egyik kedvencem, a Királyudvar Henye nem volt a sorban, biztosan szerepelt volna az alábbiakban):
1, Kreinbacher Prestige Brut NV
2, Garamvári Vincent Optimum Brut 2011
3, Kreinbacher Classic Brut NV
4, Törley Chardonnay nyerspezsgő NV
5, Szentesi Rajnai Rizling 2009
Ezek közül külön is kiemelném a Kreinbacher Classic Brut (vagy Brut-öt, nem tudom, tegnap tanultam a gyorstalpaló francián, mivel rendhagyó, kell a "t"-t ejteni a végén, az est egyik leckéje), ami össznépileg az első helyen végzett, és lenyűgöző ár/érték arányú, elképesztő... Bortársaság, 3.200 forint (BT kártyával 2.900…), siessetek… Ugyanúgy, ahogy kicsiny hazánk borai is változatosak, értelemszerűen ez a pezsgőknél is megmutatkozik, biztosan mindenki megtalálja majd a Sajátját. Én nem vagyok híve a szakzsargonnak (pontosabban kiborulok a zöldesreflexes és hasonló kifejezésektől), mert nem gondolom, hogy ez közvetíti az ital értékét, nem fejezi ki a mögötte álló történetet, ami márpedig érződik az ízében. Illetve nem hiszem, hogy ennek köszönhetően bárki ellenállhatatlan vágyat érezne a kóstolásra. Inkább érzéseket próbálok átadni, most azonban muszáj irányvonalakat is megadnom, vigyázat. A toast-osabb, kekszesebb vonulatot a Kreinbacher pezsgői képviselik, a Garamvári, Törley, Szentesi pedig inkább a gyümölcsösség felé mozdulnak. Sőt, pont a Törley-n lepődtem meg, milyen nagyon gyümölcsös, már-már édes, parfümös jelleget mutatott nyers mivolta ellenére a Kreinbacher-hez viszonyítva, korábban magában fogyasztva ez nem érződött ilyen élesen.
Ja igen, az új tapasztalat. Fura volt, hogy 1-2 már kedvelt, ismert pezsgő mennyire nem tetszett az elején vakon, kifejezetten zavaró ízt éreztem benne. Viszont némi idő elteltével, miután levegőhöz jutott és meg tudott szólalni, visszakóstolásnál már teljesen más arcát mutatta, pozitív értelemben természetesen. Elindult amolyan szakmai beszélgetés a szellőztetést illetően. Úgy érzem, ez sok esetben hasznos, másrészt felmerült az a jogos hozzászólás is, talán nem szerencsés, ha valaminek egyáltalán ki kell szellőznie. Én mindenesetre azt javaslom, hagyjuk szusszanni egyet a pezsgőt, mielőtt lenyűgöz minket, engedjük, hogy az aromák kiteljesedjenek (burgundi pohár!!!). Ne vessük rá magunkat azonnal, tudjátok: „Türelem….”
Szeretnék teret engedni a többi résztvevő véleményének is, mivel ízlések és pofonok ugye (bár szerencsére utóbbiban nem volt részünk). Kétféle pontozási rendszer alapján született össznépi döntés. Egy 100-as, és egy egy 20-as skálának megfelelően a kétféle TOP 5:
100-as skála szerint:
1, Kreinbacher Classic Brut NV
2, Kreinbacher Prestige Brut NV
3, Légli Riesling Sec 2009
4, Szentesi Rajnai Rizling Pezsgő 2009
5, Vincent Optimum Brut 2011 
20-as skála alapján:
